Mivel Monkot egyelőre nem akarták bevonni a gázolási ügybe (a testvérére való tekintettel), ezért a nyomozás lassan haladt. A századosék első útja természetesen Ambrose-hoz vezetett, akit addigra már hazahozott egy taxi.
- Jónapot, százados. Jónapot, hadnagy. - nyitott ajtót Ambrose, s egy kicsit sem látszott meglepettnek. - Kerüljenek beljebb!
- Hohóóóó, mit akar azzal az ollóval, Mr. Monk!? - kedélyeskedett a százados. - Adrian-től már megszoktam a furcsaságait, dehogy maga meg ollóval várja a vendégeket......!?
- Oh, elnézést, csak épp a robbanás következtében megpörkölődött hajszálaimat próbáltam kissé rendbehozni. - válaszolt Ambrose. - Kávét kérnek?
- Köszönöm elfogadom, Mr. Monk.... illetve Ambrose. Ugye szólíthatom így? - udvariaskodott Stottlemeyer. - Hadnagy, tegye le rögtön azt a brossúrát! - utasította helyre a százados Randyt, aki egy halom szépen rendezett használati utasítás között turkált.
- De százados! Ez a Cadillac Corvette sportkocsik kézikönyve. Szerkesztette Ambrose Monk. - súgta oda a hadnagy, de nem elég halkan, mert...
- Igen, büszke is vagyok rá. - jelent meg egy mosolynak legkevésbé sem nevezhető fintor Ambrose szája szegletében. - Jelöltek is érte 1999-ben az év legjobb használati utasítása díjra, csak aztán Benjamin Slatnik kapta meg a kitüntetést az egyenáramú, léghűtéses kondenzátorral ellátott Carpigiani típusú fagylaltgép kézikönyvének megszerkesztéséért. Pedig ez a Slatnik egy pancser!!! Az sem tudja, mi a különbség a hőcserélős és a dielektrikus berendezések indukcióhatása között!!! - fakadt ki Ambrose, majd átnyújtotta a 4-es számmal ellátott kávésbögrét a századosnak.
- Nos....éppen ezzel kapcsolatos a jövetelünk...
- ...Mármint a sportkocsival. - tette hozzá a hadnagy.
- Ugyanis Adrian-től jövet szemtanúja voltunk egy cserbenhagyásos gázolásnak.... - folytatta a százados, majd elmesélte Ambrose-nak a délelőtt történteket. - Szóval, nem tud semmit a dologról, Ambrose? Nem is volt soha autója?
- Nem.
- Sejtettem. - felelte Stottlemeyer olyan hangsúllyal, mint aki abszolút biztos benne, hogy az előtte álló kockásinges, görnyedthátú kisember még egy légynek sem tudna ártani. - Mindenesetre, kérem Ambrose, hogy ne hagyja el a várost míg..... - itt észbekapott, -.....szóval csináljon mindent úgy, ahogy eddig. S kérem, nyugodjon meg!

- No, Randy, látogassuk meg a veterán barátunkat a kórházban, hátha jobban van már.... - dőlt hátra az anyósülésen a százados, miután beszálltak a rendőrautóba. - Talán sikerült kideríteni, ki akarta elgázolni. Aztán holnap Monk-kal nekilátunk a robbantási ügynek. Bár azt hiszem, valaki nagyon a bolondját járatja velünk ma. - szólt keserűen a bajusza alatt.
- Százados, nekem van egy elméletem. - élénkült meg a hadnagy.
- Mondja csak, Randy! - biztatta a százados, miközben szemeit lecsukva próbált relaxálni kicsit.
- Százados! Szerintem egy volt vietkong felvette Ambrose Monk nevét és módszeresen gyilkolássza azokat, akik Vietnamban harcoltak...
- Befejezte Randy....? - szólt közbe Leland. - Mégis, mondja: hány veteránt gyilkoltak meg mostanában a városban?
- Egyetse. - felelte rövid gondolkodás után Disher.

- Akkor meg tartsa meg a gyilkolászós elméleteit, hadnagy! - szólt rezignáltan a százados.

- Jónapot. Stottlemeyer százados, a társam Disher hadnagy - vette elő a jelvényét a százi. - Behoztak ide nemrég egy cserbenhagyásos gázolás áldozatát, egy vietnami veteránt.
- Igen....igen.... - lapozgatott a kórházi információ ügyeletese egy könyvben. - Már el is hagyta a kórházat, uraim.
- Hmmm, ez érdekes. - dörzsölte meg az állát a százados. - Meg tudná mondani, melyik orvos látta el?
- Már itt is jön.... - mutatott a férfi egy fehérköpenyes fiatal hölgyre, aki inkább egy divatlapból kilépő modellre hasonlított, mint kórházi alkalmazottra. - Doktornő, doktornő! Az urak önt keresik.
- Jónapot, uraim. Dr. Anita Toperczer vagyok. Miben segíthetek? - nyújtotta kezét a százados felé.
- Disher hadnagy. Randall Disher hadnagy! - ugrott Randy a százados elé, megragadva a doktornő kezét.
- Khmm, khmmm... - nézett rosszallólag a hadnagyra Stottlemeyer. - Leland Stottlemeyer százados, San Francisco-i rendőrség, gyilkossági csoport. Egy férfit keresünk, akit nemrég hoztak be ide, egy vietnami veteránt. Felmerült a gyanú, hogy esetleg szándékosan akarták elgázolni.
- Oh igen, emlékszem. - felelte a doktornő, Randy fikszírozó pillantásait kerülve. - Elég furcsa kis emberke volt. Alighogy elláttuk a fejsérülését, már rohant is el. Még a nevét sem volt hajlandó elárulni, pedig nekünk mindenről nyilvántartást kell vezetnünk. Még azt sem engedte, hogy megröntgenezzük. Hóna alá csapta a műkezét és már ment is....
- Igen, a műkezét... - emlékezett hangosan a százados a kis malőrjére a baleset után.
- ...gondoltuk szégyelli, hogy háborút megjárt férfi létére egy kis fejsérüléssel hozták be ide. - folytatta a doktornő - Meg is jegyeztük utána, hogy ezzel a szegény párával nagyon elbánt a sors. Nem elég, hogy műkeze van, de a másik kezén meg 6 ujja......
- Micsoda???????? - kapaszkodott meg az információs pult szélében a százados. - 6 ujja volt?????

Ebben a pillanatban megszólalt a hadnagy mobilja. Randy kelletlenül nyúlt a zsebébe, miközben még mindig a doktornőt bámulva megjegyezte: - Ez nem a barátnőm lesz...., nincs is barátnőm...., még facér vagyok.
- Randy? - hallatszott egy női hang a telefonból. - Natalie vagyok. Jöjjenek gyorsan! Adrian-nek valaki egy dobozt küldött, benne egy műkéz, mellette egy levél......és......és Trudy kedvenc fülbevalója!!!

Százados és Randy amilyen gyorsan tudott Monkhoz indult.Mint gondolták súlyos volt a helyzet.Adrian ismét magába roskadt.A kanapén ült és a Trudy gyilkosságáról készült képeket nézte.Natalie meglátta a századosékat és odament hozzájuk.

-Valaki a bejárati ajtóhoz tette, kinyitotta és ezt találta benne.Natalie megmutatta a műkezet a századosnak.-Randy vigye be a laborba, és kutassanak ujjlenyomat után.-utasította a százados.-Azonnal indulok, uram.-mondta Randy, és el is ment.-Mióta ül ott??Körülbelül 1 órája,, csak nézi a képeket.Tudja Natalie el kell mondanom valamit de ne mondja meg Monknak, mert teljesen összeomolna.-Miről van szó??-Tudja a férfi akit elütöttek.....6 ujja volt.Ebben a pillanatban gondterheltté vált mindkettőjük napja.-Késő van Natalie, menjen haza, én itt maradok Monkkal.-Oké, de vigyázzon rá.-majd Natalie elindult haza.

Sötét volt.10 óra fele járt az idő.Natali elővette a kucsikulcsot, majd beszállt az autóba.Csöppet hideg volt, fel is húzott egy felsőt és beindította a kocsit.Lassan vezetett, és érezte, hogy kezd leragadni a szeme.Hogy elterelje a figyelmét a mai nap eseményein járt a gondolata.Ambrose miért ütne el valakit??Ki küldene Adriannek műkezet??De nem tudott sokáig merengeni, mert arra lett figyelmes, hogy valaki hátulról belehajt.Majd megint.Belenézett a visszapillantóba, és a piros Corvette volt.Natalie tudta bajban van.A gázra taposott, és csak száguldott.A Cadillac balról közeledett és megpróbálta leszórítani.Natalie érezte, hogy nincs esélye menekülni.Egyre közelebb került a járdaszegélyhez, mígnem felszaladt rá.Pár járókelő meglepetten ugrott félre a száguldó kocsik elő mígnem Natalie egy jobb egyenessel behajtott a következő utcába.A Corvette ismét hátulról próbálkozott.Natalie elvesztette az uralmát a kocsi fölött.Felborult és egy fának csapódott.Hallotta amint elhajt a Corvette.Megpróbált kimászni, de beszorult a lába.Szerencsére elérte a mobilját és a 911-et tárcsázta.

10 percen belül ki is érkeztek a rendőrök.

Sajnos Natalie egyik lába eltört,így mentősökre is szükség volt.

Újabb 10 perc telt,mire a mentősök megérkeztek.Sínbe tették a lábát és beszállították a legközelebbi kórházba.

Mire Natalie lábát begipszelték,addigra Monk-ék is odaértek a kórházba.

- Mesélje el,hogy mi történt,Natalie!- kérte a százados.

- Az a piros Corvette szorított le az útról,amelyiket már korábban is láttuk.- mondta Natalie. - Mi oka lehet bárkinek is,hogy engem megöljön? Mi lesz Julie-val,ha meghalok?- pánikolt Natalie.

- Nyugodjon meg Natalie,megtaláljuk az autó vezetőjét.- bíztatta Adrian. - És kiderítjük,hogy mi ez az egész.