Adrian hangos zajra ébredt reggel korán. Megigazította takaróját, és az ablakhoz sétált. Elég éber volt, mert amúgyis kelnie kellett volna, de zavarta a zaj.

Amint kipillantott a ragyogóan tiszta ablaküvegen az utcára, rögtön megértette a ricsaj okát: egy kisebb csoportusulást látott néhány méterre a házától, amint körülállnak valamit, s hangosan kiabálnak. Adrian gondosan letörölte pizsamája ujjával az ablak nyitógombját és elfordította. A következő pillanatban hátrahőkölt, s kezét a szája elé kapta a meglepetéstől. Tisztán és jól érthetően zengett át az éteren felé a kis csoport hangja: - Hajrá, Ambrose!!! Hajrá, Ambrose!!!

Adrian csöppet kihajolt az ablakon, és látta amint Ambrose egy nagy ajándékot akar bevinni, de valahogy nem sikerül neki.Csak pár másodpercig mert kihajolni, mivel utánna szembeülnie kellett a tériszonyával.Miután becsukta az ablakot, felhúzott egy köntöst elindult lefelé.Útközben azon gondolkodott vajon miért kap ő ajándékot.Erre eszébe jutott.

-Ma van a születésnapom!-mondta, majd a homlokára csapott.

A meglepetéstől elfelejtette, de most eszébe jutott: hogy is kerül ide Ambrose! Elvégre ő nem szokott kilépni a házából. És miért ordibálják az emberek a bátyának, aki az ég világon senkit nem ismer Adrienen kívül azt, hogy "Hajrá, Ambrose!". Ezek a kérdések kavarogtak a fejében, miközben lement a lépcsőn És már ott is volt az épület bejáratánál. Kinyitotta az ajtót, és...

Hogy  mi történt Adriannel kicsit később kiderül.Addigis nézzünk egy kicsit Stottlemayer-Randy párosra, akik épp útban voltk Adrianhez, hogy felköszöntsék.A rádióban pedig szólt a Randy Disher Project...

... legújabb slágere, amit a hadnagy kifejezetten Mr. Monk szülinapjára komponált: "Új élet vár, felejts el mindent, mindent ami fáj! Jövőd fényesebb, jól tudod. Régóta rájöttél: boldog élet rád, csak Adrian-nel váááááár!"

Adrian kinyitotta az ajtót, és nem volt ott senki. Körülnézett, de nem látott senkit. Visszafordult, és nyitva találta alsó szomszédja, Derek Scharpling ajtaját. -Hahó! Minden rendben - kiáltott be. Senki nem válaszolt. Adrian bement a lakásba, amely pont ugyanolyan volt, mint az övé, csak nem volt laboratórium szaga, és nem volt minden katonás rendben. Ahogy közeledett a nappali fele, hallotta, hogy a tévé hangosan szól. Belépett a nappaliba. A díványon ott feküdt Mr. Scharpling - hasában egy késsel.

Adrian - mint ahogy várni lehetett - nem esett pánikba, nyomozói vére felülkerekedett, s máris nekilátott az évek óta beidegződött mozdulatnak: kezeit az arca magasságába emelte, majd ujjaim keresztül nézve elkezdte pásztázni a "hulla" környékét. Ez mindössze 8-10 másodpercig tartott, majd az a bizonyos Monk-os mosoly ült ki szélesen orcájára:
- Derek, ne viccelődjön :)! Láttam, hogy megmozdult a fülcimpája :)!
- Elfelejtette megnézni a pulzusomat, Adrian!!! - kiáltotta Derek, ahogy vigyorogva elkezdett feltápászkodni függőleges helyzetbe, ketchup-pal átitatott ingét törölgetve, miközben a konyhakés nagyot koppant a padlón.
De ekkor már Ambrose is előbújt a dívány mögül egy nagy, piros masnival átkötött dobozzal a kezében.
Boldog születésnapot, Adrian :)! - kántálták egyszerre, s ebben a pillanatban kintről is felhangzott Leland-ék rendőrautójának szirénája, mely a "Happy Birthday"-t játszotta.

Adrian nagyon meglepődött, mert eddig nem is észlelte semmilyen jelét annak, hogy valaki is számon tartaná az ő születésnapját. Ezen túltéve magát csak egyre gondolt:

"De hol van Natalie??"

"Natalie sajnos nem tudott eljönni,Monk. Julie-ért kellett mennie valahova." - mondta Stottlemeyer. "De nézzen csak ki az ablakon!"

Monk odament az ablakhoz,kinézett és nagyon meglepődött.Sharona és Benji állt az utcán és mindkettejük kezében egy nagy csomag ajándék volt.

- Sharona, Benji :)!!! - kiáltott fel Adrian, s máris sietett eléjük, nyomában a többiekkel. Kivéve Ambrose-t, akinek még szokatlan volt ez a járás-kelés, hisz 30 egynéhány év alatt másodszor hagyta el a házát. Így leült a díványra, ajándékdobozát a térdére fektette és türelmesen várakozott.
- Adrian, de jól nézel ki :)! - örvendezett Sharona - Egy nappal sem látszol többnek 25-nél :)!
- 25-nél. Ez vicc volt. 25-nél :). - szólt Adrian. - Értem én, ez egy poén :)! (derült fel az arca) - Szófordulat. Értem én :)!
- Az, Monk. Születésnapi vicc :)! - tette hozzá a százados - De maga átlát a vicceinken, lám ezt az ál-gyilkosságot sem vette be. Maga a legjobb, Monk :)!
- Jónapot, Mr. Monk :)! Találja ki, mi van a dobozban :)! - nyomta kezébe Benji az ajándékát.
Adrian két kezébe fogta a csomagot, kétszer megfordította, majd óvatosan megrázta, és mintha a világon a legegyértelműbb dolog lenne, hangját meg sem emelve felelte:
- Ez egy Hauser márkájú elektromos morzsaporszívó, cserélhető szívófejjel és 2 darab tartalék akkumulátorral, Benji!
- Ugye mondtam, anyu :)! - ragyogott fel a fiú arca. - Tudtam, hogy megmondja! Kérem a 20 dollárt :)!
- Na de, Benjiiiiii! - szólt rá Sharona.
- Anyu, a fogadás, az fogadás :)! Köszönöm, Mr. Monk :)! - örvendezett Benji, s már tartotta is tenyerét az anyja felé.
- Jól van, na! De most már áruld el, honnan tudtad! - fordult Sharona Adrian-hez.

- Hmmm, lehet hogy engem itt felejtettek? - mormogta maga elé Ambrose még mindig a díványon ülve, s önkéntelenül is babrálni kezdte az ajándéka masniját. Hirtelen a dobozra nézett, majd a kezére, megint a dobozra, s megint a kezére.
- Ez nem is az én ajándékom. - szólalt meg. S mint akinek későn "esik le", mit is mondott, döbbent arccal megismételte:
- Ez nem is az én ajándékom!!!

- Nagyon egyszerű. - kezdte Adrian. - Mint látható, eléggé gondatlanul csomagolták be ezt a dobozt. Itt kilátszik az áruház emblémája, ahol vásároltad az ajándékot. - nézett Benjire, majd folytatta: - Ez a Tower Market logója. (Itt jelentőségteljesen körülnézett, érti-e mindenki, miről is beszél. De mivel nem kapott visszajelzést, a biztonság kedvéért hozzáfűzte:) - A logó az egy olyan jelzés, amiből......
- Tudjuk mit jelent az, hogy: logó! - türelmetlenkedett Sharona. - Csak azt nem tudjuk, honnan tudtad, hogy pont morzsaporsz...

Nem tudta befejezni a mondatot, mert az épületet óriási robbanás rázta meg, amely mindannyiukat levitte a lábáról.....
- Ambrose! Ambroseeeee! - nyögte Adrian, még a földön fekve. Majd mit sem törődve koszos ruhájával, lehorzsolt kezével, berohant a szétroncsolt ajtón a házba.

Az épületben mindenhol kosz és por volt, amely mindannyiukat tüsszögésre ösztönözte. - Ambrose, Ambrose! - kiabálta Adrian, de semmi válasz nem jött. Elértek a volt nappali helyéhez. Ambrose ott állt a szoba helyén, kezében a szétroncsolódott ajándék darabjaival, megperzselődött ruhájában. - Boldog születésnapot, Adrian! - mondta. Közben a százados értesítette a rendőrörsöt, és négy rendőrautó és egy mentő, valamint egy tűzoltó érkezett a házhoz.

Fél órával később az egyik rendőr odament Stottlemeyerhez, aki a többiekkel együtt a mentőautóban ült, és éppen ellátták őket. - Százados - szólt a rendőr - Attól tartok, találtunk egy hullát. De az orvosszakértő szerint nem a robbanásban halt meg. Már előtte meggyilkolták.

E hír hallatán mindenki szeme Adrianre szegeződött.

-Monk feljönne a tetthelyre körülnézni??-kérdezte Stottlemayer.

-Természetesen.-Hangzott a válasz.

Így hát Randy, a százados, és Adrian elindultak felfelé.A többiek Ambrosesal elindultak a kórházba.A tetthely a 2. emeleten volt, Monk szomszédjánál.Beléptek az ajtón.A hulla már nem volt ott, de minden csupa kosz volt, mint Adrian legrosszabb rémálmában.

- Fehér, nő, 69 éves, kb. 5,7 láb magas, szürke haj, világosbarna szem, fekete szoknya, enciánkék blézer. - motyogta Monk a kocsi ablakán ki sem nézve, miközben arra gondolt, mennyibe is fog neki kerülni piszkos zakójának és pantallójának tisztíttatása.
- Pontosan, uram. - felelte a rendőr. - Bár a szeme színét nem néztük még.
- Világosbarna.... világosbarna. - ismételgette Adrian alig hallhatóan, majd nagyot kortyolt a százados által feléje nyújtott TESCO Gazdaságos ásványvízből (amely mint tudjuk néhány hónapja lett a kedvenc vize).
- Mooooonk, mit titkol már megint előlünk??? Mi ez a pontos személyleírás a hulláról??? - kerekedtek el Stottlemeyer szemei.
- Százados, kezdhetem? - jelent meg Disher hadnagy kedvenc gitárjával a kezében.
- Randy, most nem alkalmas a születésnapi köszöntődal. - intette le a százi. - Szóval, mi a helyzet a hullával, Monk?
- Ne is kérdezze, Leland. Életem legborzasztóbb napja volt 2008. április 24-e, csütörtök. Akkor kapta meg Derek az engedélyt, hogy halott édesanyját itthon tarthassa a lakásában. - felelte undorodva Adrian.
- .......Abszolút steril körülmények között!!! - zengte a végszóra megérkező Scharpling - Külön hálószobát is csináltattam neki!!! Itt az engedély rá! Illetve itt volt..... - nézett szomorúan kiégett lakása felé.
- Apáááám, tisztára, mint egy Spielberg-filmben!!! - kurjantott fel Randy.
- Hitchcock, Randy. Hitchcock - igazította ki a százi lemondóan. - Maga még itt van, hadnagy? Tegye le azt a gitárt, fogja a jegyzettömbjét és kérdezze ki az embereket! Talán látta valamelyikük, hogy ki csempészte be a bombát az ajándékos dobozban.
- Pepper őrmester, jöjjön csak vissza! - simitotta hátra gyérülő, csapzott haját a százados. - Mintha azt mondta volna az imént, hogy az orvosszakértő szerint a hullát meggyilkolták.
- Így van, uram. 14 késszúrás a mellben. - válaszolta a rendőr.
- Na, ezt mivel magyarázza, Monk? - nézett kérdően hátra a válla fölött a százi. - Tudtommal az édesanyja természetes halállal hunyt el, Mr. Scharpling. - fordult a zavartan toporgó Derek-hez.
- Az igaz. De annyit gyötört engem életében, hogy hetente kicsit megszurkáltam a testét. Ez bűntett? - kérdezte magát szégyellve Derek, s már nyújtotta is előre két kezét, várva hogy csattanjon rajta a bilincs.
- Ez hullagyalázás, maga idióta! - fortyant fel a százados. - Vigye innen a kezeit! - pattant ki a kocsiból, majd öblös hangja túlharsogta a morajló tömeget: - Na emberek, munkára!!! Hosszú napunk lesz még!!!

Mielőtt a százados,Randy és Adrian a rendőrörsre indulhattak volna egy kocsi érkezésére lettek figylmesek.Natalie és Julie ült benne!!Natalie gyorsan kiugrott a kocsiból és odarohant Adrianhez és szorosan megölelte.

-Mr. Monk, a százados elmondta, hogy mi történt.Ön jól van??Ambrosenak nem estt baja??-Kérdezte Natalie, izgatottan.

Adrian ott állt mozdulatlanul. Nem volt hozzászokva, hogy csak úgy ráugranak (legutóbbi alkalommal, amikor ráugrott valaki, kicserélte teljes ruhatárát és Amerika vízkészletét). Natalie körbenézett, és megakadt a szeme Sharonán. - Ő meg kicsoda - kérdezte Adriant, de valószínüleg sejtette, hogy Sharona az. - Natalie Teeger vagyok - nyújtotta kezét Sharonának. - Sharona Fleming. Örülök, hogy találkoztunk.

Adrian csak állt egy helyben, és gondolkozott: mi történik körülötte...

-Monk akkor jön??? -kérdezte türelmetlenül a százados.

-Úgy látom az ismerkedés elhalasztva.-mondta csalódottan Sharona.-Még pár napig a városban leszünk, a Black Forest Hotelben szálltunk meg.

-Nincs kedved ma este együtt vacsorázni nálam??Én, Mr. Monk, te,Benji és Julie.

-De, örömmel.-mondta Sharona.Ezután ketté váltak útjaik.Sharona és Benji a Hotel felé vették az irányt, míg Adrianék az őrsre tartottak.Útközben egy kereszteződésbe értek.Piros volt.Egy járókelő haladt át a zebrán, amikor egy piros sportkocsi elgázolta, majd továbbhajtott.A százados és Adrian kiugrottak a kocsiból.Mindenki odarohant az áldozathoz.Százados megnézte a pulzusát.

-Halott.-jelentette ki a százados.

- Naaaaa!!! Mit fogdos??? Engedje el a műkezemet!!! - visította vérző fejjel az áldozat. - Inkább hívjon mentőt!!! - folytatta, de akkorra már sikerült felülnie. - Hát, ekkora löketet még Vietnamban sem kaptam! - fortyogott tovább a veterán.
- A mű..., a mű...., a műkezén nézte meg a pulzust :)! - kuncogott Monk, szórakozottan tisztogatva a férfi zakóját.
- Remélem, ez köztünk marad, Monk. - szégyellte el magát a százados.
- Mindjárt itt a mentő. - kapcsolódott be a beszélgetésbe a hadnagy. - De ez akkor is cserbenhagyás, rögtön utánanézek, hány piros Cadillac Corvette sportkocsi van bejelentve a városban!
- Felesleges. Láttam a rendszámát. - felelte Adrian, miközben egy papírzsebkendő segítségével a rendőrautó visszapillantótükrét próbálta vízszintesbe állítani.
- Mooooonk!!! Maga le tudta olvasni egy 150-nel száguldó autó rendszámááááát??????? - hüledezett a százados.
- 6533-032 AM , San Francisco, CA. Tudja Leland, ez áldás és átok! - nézett maga elé szomorúan Adrian.
- Tudom: .... és átok. - szajkózta a százi, majd Randy-hez fordult. - Felírta?
- 6533-032 AM - mondta vissza a hadnagy és viccesen hozzátette: - AM, mint Adrian Monk :)! - Majd visszament a kocsihoz, hogy felhívja a nyilvántartót.
Egyre erősödő szirénahang verte fel a környék nyugalmát, mikor a sarkon befordult a mentőautó.
Két perc múlva - miután a mentőautó elviharzott a legközelebbi kórház felé - már semmi sem emlékeztetett arra a helyszínen, hogy itt valami is történt volna, csak Adrian próbálta összeszedni műanyag tasakokba a Corvette lámpadarabjait, miközben a százados egyik kezével jelvényét a tülkölő gépkocsit felé felmutatva, másikkal a forgalmat terelve próbált úrrá lenni a helyzeten.
- Százados, százados!!! - érkezett meg futva Randy.
- Mondja, Randy!
- Százados, üljön le, kérem! - mondta a hadnagy izgatottan.
- Megőrült, Randy??? Itt az utca közepén??? - fortyant fel Stottlemeyer. - Minek???
- Mert ha ezt meghallja, biztos le fog ülni a meglepetéstől! - fontoskodott tovább a hadnagy.
- Mondja már, Randy! Ez parancs!!!
- A piros Cadillac Corvette rendszáma...., az AM....
- Nyögje már ki, hadnagy! - lett egyre idegesebb a százados.
- Lekérdezte a gépkocsinyilvántartó. Nos, a gépkocsi tulajdonosa.... - itt egy kis hatásszünetet hagyott, majd mikor látta, hogy a százados már majd felrobban a dühtől, folytatta: - .....a tulajdonosa: Ambrose Monk!!!
- Egy szót se Monknak erről!!! Úgy értem, Adrian-nek! Érti, Randy??? - ez volt az százi első reakciója. Hátranézett a válla felett, majd miután konstatálta, hogy Adrian még mindig azzal van elfoglalva, hogy jobbra-balra ugrándozva az autók között minden kis "bizonyítékot" összeszedjen, irónikusan megjegyezte: - Még egy ilyen születésnap és visszaadom a jelvényemet!!!

A nap további része mintaszerű volt.A százados és Randy dolgozott.Adrian hazaküldték, hogy csak a születésnapján ne dolgozzon.Otthon unalmában nem tudott mit kezdeni, porszívózott, majd kitakarított mindent.Ezzel töltötte a nap további részét, mígnem elérkezett az este...

Kopogtattak az ajtón. Adrian letette a porszívót, a porszívó porszívózó porszívót, valamint a porszívó porszívózó porszívózót, és elindult az ajtó fele. Kinyitotta, és...

nem volt ott senki. Körbenézett, de nem látott senkit. Lenézett, és ott állt egy gondosan becsomagolt ajándék. Nem tudta, hogy mi lehet benne, és ki hozta. Végül úgy döntött, hogy felemeli, és kibontja. A zsinórt szép óvatosan leszedte, majd egy precíz mozdulattal levette a csomagolópapírt. Egy doboz volt benne. Kinyitotta, és...

egy emberi kéz volt benne. Jól szemügyre vette, de nem valódi volt, csak mű. És mellette egy levél. Kinyitotta: egy újságból kivágott két betű állt csak rajta: A.M...